Idegölő

A bérgyilkosokat nem nagyon szereti senki. Nem is csoda, válogatás nélkül ölnek és piszkosul jól is keresnek vele. Ám eszünkbe jut-e néha, hogy a bérgyilkosoknak magánéletük is van? Mondjuk például egy süketnéma anyjuk (Molnár Piroska), akinek a legegyszerűbb azt hazudni, hogy egyszem fia muzsikusnak állt. Ez megmagyarázza, miért van nála mindig gitártok, és a nem létező koncertekre sem kell a mamát elvinni.

És gondolunk-e néha arra, hogy a bérgyilkosoknak fogsoruk is van, sőt rossz foguk is, amely éppúgy megfájdulhat, mint bármely tisztességes emberé? Pontosan ez történik Keszeggel (Gesztesi Károly) is, a közép-európai régió legprofibb bérgyilkosával: hideg, érzelemmentes, kíméletlen és rettenetesen fáj a foga. Mindez egy rutinmunka kellős közepén Rodoszon, ahol kénytelen felkeresni a térség legvacakabb fogorvosát, Jorgost (Yiannis Zouganelis), aminek beláthatatlan következményei lesznek…

Bizonyos okoknál fogva a legtöbb emberben felmerült már a gondolat, hogy megöli a fogorvosát. Nincs ezzel másként Keszeg sem, annál is inkább, mert a gyökérkezelés alatt rádöbben, hogy Jorgos nem más, mint a célszemély, akit el kell takarítania az útból. Ez kezdetben nem tűnik olyan bonyolultnak, hiszen a szerelmi csalódástól sújtott Jorgostól amúgy sem áll távol a halál gondolata, úgyhogy csak egy kis bíztatásra volna szüksége, hogy a sete-suta öngyilkossági kísérletei ne végződjenek mindig kudarccal. 

De a sors közbeszól egy csinos rendőrnő, egy elégedetlen feleség, egy pénzéhes színházrendező, egy kíváncsi hotelportás, és egy aggódó mama személyében, és rendesen összegubancolja a szálakat. Ha tudni akarják, megfér-e egymás mellett a hidegvér és a romantika, lehet-e jóbarát üldöző és üldözött, és egyáltalán miért akar bárki tényleg megöletni egy fogorvost?