Gyilkos ígéretek
Eastern Promises


Magyarországi premier: 2008. március 13.
A rejtélyes és karizmatikus, orosz származású Nikolai Luzhin (Viggo Mortensen) sofőrként dolgozik London leghírhedtebb kelet-európai bűnszervezetében. Az általa is szolgált család - mely a kiterjedt Vory V Zakone testvériség tagja - feje Semyon (Armin Mueller-Stahl), aki az osztályon felüli Transz-Szibériai étterem tulajdonosaként kifogástalan modorú úriember látszatát kelti; ezzel pedig tökéletesen elfedi hűvös és kegyetlen valóját. A család sorsát Semyon bizonytalan fia és végrehajtója, Kirill (Vincent Cassel) teszi kockára azzal, hogy sokkal szorosabban kötődik Nikolaihoz, mint a saját apjához…
Nikolai gondosan fenntartott egzisztenciája akkor inog meg, mikor karácsonykor megismerkedik Anna Khitrovával, (az Oscarra szintén nominált Naomi Watts alakításában), az észak-londoni szülésznővel. Annát mélyen megérinti egy tinilány tragédiája, aki belehalt a szülésbe. Elhatározza, hogy kinyomozza a baba származását, és felkutatja a rokonait. A lány naplója, gyermekéhez hasonlóan, túlélte őt: oroszul írta, és Anna válaszokat keres benne.
Édesanyja, Helen (Sinead Cusack) nem beszéli le Annát erről, ám nagybátyja, a lobbanékony, orosz származású Stepan (Jerzy Skolimowski) óvatosságra inti. És jól is teszi. Azzal, hogy Anna a naplóban turkál, tudtán kívül szabadjára engedi a Vory minden elfojtott dühét…
Szerző: nickysantoro
Rendezte:
David Cronenberg
Forgatókönyv:
Steven Knight
Operatőr:
Peter Suschitzky
Vágó:
Ronald Sanders
Zene:
Howard Shore
Szereplők:
Viggo Mortensen, Naomi Watts, Vincent Cassel, Armin Mueller-Stahl, Sinead Cusack
Műfaj:
krimi, thriller
Játékidő:
100 perc
Ország:
Nagy-Britannia / Kanada / USA
Gyártó:
BBC Films / Focus Features
Hazai moziforgalmazó:
Budapest Film
Kritikánk a filmről

2008. március 19.
"Mesteri munka a Gyilkos ígéretek. Izgalmas, impozáns, kiváló szakmai tudásáról tesz tanúbizonyságot, de olyan kultikus rangokat, amelyeket Cronenberg korábbi filmjei elértek, valószínűleg nem fog tudni megkapni. Talán azért, mert hiányzik belőle az a különleges íz, mely elődjeiben benne volt, vagy mert túlságosan is háttérbe szorítja az alkotó saját magát, hogy maximalizálhassa az illúziót, s ezáltal egyediségét is elveszti. John Carpenter valaha elegánsan össze tudta kötni a kettőt, én azt gondolom Cronenberg is jó úton van efelé."
bővebben