Gosford Park

Egymást keresztező, összefonódó történetek szálaiból szövi Robert Altman rendező a Gosford Park két külön világát bemutató képet. Az egyik az angol arisztokrácia világa, melyhez a vidéki birtok, a kastély ebédlőterme és hálószobái adják a hátteret, s míg tulajdonosai élvezik az életet, utoljára tombolják ki magukat. A másik szféra a lépcsők alatti titokzatos világ, a szolgák világa, akik sokkal többet látnak és hallanak, mint amennyit illene. Sokkal többet, mint amit valaha is be mernének vallani.

Ahogy a kastély, a két világ mozgásba lendül, a szolgák szemén és fülén keresztül látjuk és halljuk a kibontakozó eseményeket. Amikor a hétvége nem a tervek szerint alakul, a vendégek között vita kezd parázslani és életük csillogó felszínének szövete felfesleni látszik. S aztán, amikor a házigazdát meggyilkolják, a helyi detektívnek rá kell jönnie, hogy aligha talál olyat a vendégek között, akinek ne lett volna indítéka a gyilkosságra.

1932. novembert írunk. Gosford Parkba, előkelő és gyönyörű vidéki birtokukra a házigazdák, Sir William McCordle és felesége, Lady Sylvia, rokonok és barátok érkezését várják a hétvégi vadászatra. Meglehetősen vegyes társaság kapott meghívást: egy bárónő, egy I. világháborús hős, a brit színházi élet sztárja, Ivor Novello és egy Charlie Chan filmekben érdekelt amerikai filmproducer. Míg a vendégek odafent, a kastély dúsan aranyozott termeiben gyülekeznek, az őket kísérő szobalányok és inasok odalent, az alagsori konyhák és folyosók - a házi személyzettől amúgy is nyüzsgő - életét teszik még zsúfoltabbá.

De semmi sem az, aminek látszik: sem az ékszerektől csillogó, a semmittevést pazar ebédek és vacsorák során élvező vendégek körében, sem a tetőtér hálószobáiban és a kemény munka alagsori helyiségeiben Robert Altman, aki egyéni hangvételével Amerika egyik legjelentősebb filmalkotójának számít, életében először Angliába látogatott, hogy egy kimagasló színészekből álló társulattal ott alkossa meg különleges film-mozaikját.