Goodbye Bafana
Goodbye Bafana


Magyarországi premier: 2007. augusztus 16.
James Gregory Dél-Afrikában nő fel, gyerekkora helyszíne egy farm, ahol egyetlen társasága egy fekete kisfiú. Bafana a legjobb barátja lesz, egész nap együtt játszanak, tőle tanulja meg a helyi bennszülöttek nyelvét is.
Ám ezt a gyerekkori barátságot a felnőtt James (Joseph Fiennes) mélyen eltemeti a lelkében, hiszen maga is mereven hiszi és vallja az apartheid eszméit, a fehérek felsőbbrendűségét az őslakos feketék felett.
1968-ban feleségével (Diane Kruger) és gyerekeivel Robben szigetére érkezik, oda ahol a legmagasabb fokú biztonsági intézkedések mellett tartják fogva a fekete bőrű politikai elítélteket, köztük Nelson Mandelát (Dennis Haysbert) is. Gregoryt nyelvtudása segíti előbbre jutni a katonai ranglétrán, börtönőrként ki kell hallgatnia a foglyok beszélgetéseit, cenzúrázni leveleiket. Gregory kezdetben nem is sejti, hogy milyen nagy hatással lesz majd a gondolkodására és egész életére a gondjaira bízott Nelson Mandela.
A film valós emlékeket és történelmi eseményeket idéz fel, hiszen annak a férfinak a visszaemlékezéseiből készült, aki 20 éven át volt Nelson Mandela börtönőre, és akinek életét és rasszista gondolkodását megváltoztatta a mára már legendává váló politikus egyénisége és eszméi.
Rendezte:
Bille August
Forgatókönyv:
Bob Graham és James Gregory könyve alapján: Greg Latter
Operatőr:
Robert Fraisse
Vágó:
Hervé Schneid
Zene:
Dario Marianelli
Szereplők:
Joseph Fiennes, Diane Krüger, Dennis Haysbert, Shiloh Henderson, Terry Pheto
Műfaj:
dráma
Játékidő:
108 perc
Ország:
Nagy-Britannia / Dél-Afrika / Németország / Belgium / Luxemburg
Hazai moziforgalmazó:
Budapest Film
Kritikánk a filmről

2007. augusztus 17.
"Lassan hömpölyög a medrében a sztori, néha egy kicsit kicsap, de a rendező gyorsan visszapofozza a helyére. Sokat akar fogni, de keveset markol: talán egy kicsit összébb lehetett volna húzni és megvágni itt-ott, hogy a néző ne érezze úgy, hogy egy filmsorozat összeszerkesztett részeit vetítik neki egymás után, órákon keresztül. Nem azért, mert rossz film lenne, de szinte még soha nem éreztem egy ülésre semmit ennél hosszabbnak, és legfeljebb nagyon nagy vonalakban tudnám elmondani, hogy kivel mi történt ’68-tól ’90-ig. Pedig még érdekelt is."
bővebben