Ede megevé ebédem

Az Ede megevé ebédem a sorozatok divatja idején egy olyan sorozat most elkészült darabja, amelynek legfőbb jellegzetessége – igazi posztmodern csavarral –, hogy nem sorozat.

Hiába, hogy most is ugyanaz a két főszereplő, azaz Mucsi Zoltán (Kapa) és Scherer Péter (Pepe), ez a film történet szintjén aligha következik az ezt megelőző Mohácsi vészből, annál is inkább nem, mert Jancsó Miklós kedélyesen gúnyolódik azokon a filmeken, amelyek jobb híján a történetet állítják a középpontba.

Nem mintha ennek a filmnek nem lenne története. Sőt, több története van, amelyek még fejezetcímeket is kaptak, mint például az egyik, amelynek élén az áll, hogy Él még a méla Béla. De ezek a gyorsan egymást követő történetek (szegény Pepe olykor nem is tudja, hogy melyik történetben van benne) nem állnak össze jól meghatározható műfajjá. Vígjáték? Szatíra? Paródia? Bohóctréfa? Vendégszövegek és vendégfilmek (például egy fogyatékkal élő kínai úszóról) montázsa? Mindegyik, és egyik sem.

Egyébként a film viccel a mai műfajelméleti serénykedéseken, mivel “műfajteremtő” megoldásként egyszer csak – az egyik fejezet végén – felfedezi a “közbefinálét”. A történetek mégsem céltalanok. Kapa és Pepe, a két színész a magyar kapitalizmuson elmélkedik. A klasszikus neveltetésű Kapa a kultúra embere akar maradni, de dührohamot kap, amikor a felületes médiacicák azt mondják neki, elég volt belőle, mert ingyenélő.

Pepe az ő eszével rájön arra, hogy ma az szabad, akinek hatalma van, s annak van hatalma, akinek pénze van. Filmrendezői álmokat dajkál Széchényi naplójának egyik bejegyzése alapján, de a vágy és tehetség kevés. Tehát “ráhajt” a pénzre. “Benősül” egy maffiamilliárdos családba, részt veszt az első magyar magánbörtön project kivitelezésében, főzőiskolát nyit, lottózik, szóval vállalkozik és várja, hogy a szerencse egyszer rámosolyogjon. Egy rossz tréfa következtében azonban meghal, de Kapa, a tréfa kiötlője – ahogy az lenni szokott – felkiált, miért nem ő fekszik barátja helyett kiterítve.

Ebben a filmben nincs lehetetlen, Jancsó Miklós, aki olyan mintha “Miki bácsi” lenne, de nem az, mert azt állítja, hogy őt fentről küldték ebben az alakban, elintézi a cserét.