Ébrenjárók


Magyarországi premier: 2002. szeptember 5.
A negyvenes évei közepén járó Sándor (Gazsó György) - miután elbocsátották állásából - elhatározza, hogy mindent maga mögött hagyva saját építésű lakókocsijával nekivág az Adriának. El is indul otthonról, ám hamar rá kell jönnie, hogy ez nem is olyan egyszerű: nemhogy a tengerig nem jut el, de még a városból sem tud kiszabadulni. Annának (Márkó Eszter), a cigaretta-reklámlánynak sem túl nyugalmas ez az éjszaka. Néhány órája van, hogy barátjának, Gábornak (Almási Sándor) - akinek egy partyn való zenéléshez kenőpénzre van szüksége - nagyobb pénzösszeget szerezzen, ám ezt nehezíti kissé hisztérikus főnöke (Bozsó Péter) és vidéki bátyja, Géza (Pindroch Csaba), aki azért érkezik az este folyamán a fővárosba, hogy húgát - ha kell, erőszakkal - hazavigye. A három férfi szorításában igyekszik végigevickélni az éjszakát, ám ez egyre kilátástalanabb helyzetekbe sodorja.
Bandi (László Péter) villanyszerelőként dolgozik egy üzemben. Az ő estéje sem indul túl szerencsésen: szerelés közben megrázza az áram. S bár az áramütés nem bizonyul végzetesnek, benne megváltozik valami. Nem találja helyét sem a megszokott társaságban, sem otthon, egyre furcsábban viselkedik. Amikor pedig a házban, ahol lakik, áramszünet lesz, őrültnek tűnő elhatározásra jut: bármi áron, de utánanéz a problémának, megküzd az árammal. Elindul hát ő is az éjszakába.
A három cselekményszál egymástól függetlenül indul a történet elején, hogy aztán az éjszaka folyamán többször keresztezze egymást, majd a film végére végleg egybefusson.
Rendezte:
Miklauzič Bence
Forgatókönyv:
Maruszki Balázs és Miklauzič Bence
Operatőr:
Miklauzič Márton
Vágó:
Barsi Béla
Zene:
Jávorka Ádám
Szereplők:
Gazsó György, Márkó Eszter, László Péter, Pindroch Csaba, Almási Sándor, Bozsó Péter, Molnár Tamás, Hunyadi László, Lengyel Ferenc, Kovács Zsolt, Kardos János, Csuja Imre, Herskó János
Műfaj:
dráma, vígjáték
Játékidő:
107 perc
Ország:
Magyarország
Gyártó:
Hunnia Filmstúdió/Chaplin Film
Hazai moziforgalmazó:
Budapest Film
Kritikánk a filmről

2004. október 29.
"Egy éjszaka, három élet, végtelen lehetőség. Táguló dimenziók szűkülő sorsokkal. Mindez vajon törvényszerű? Ebben a világban biztosan. De aki ébren jár, nemcsak kitaszított, hanem győztes is. Az ártatlanság olyan félkarú rablóján, amelybe nem kell pénzt dobni. Csupán saját magunkat."
bővebben
További kritikáink
2004. január 3. | BG kritikája |