Cyborg vagyok, amúgy minden oké

Young-goon azért kerül a pszichiátriára, mert cyborgnak képzeli magát. Evés helyett egy tranzisztoros rádió segítségével igyekszik feltölteni akkumulátorait. Ettől persze nem sokat javul az állapota. Az ifjú hölgy tántoríthatatlan: lenyúlja nagymamája műfogsorát és minden útjába kerülő “géppel” elbeszélget, legyen az szerencsejáték-automata vagy egy egyszerű lámpa.

De nem ő az egyetlen, aki kissé bogaras. A klinika lakói között vannak, akik rendre nem létező személyekkel beszélgetnek, egy férfi pedig annyira retteg a feleségétől, hogy ez impotenciát okoz nála. Más valakinek Oidipusz-komplexusa van. Megint mást olyannyira nyomaszt a bűntudat, hogy egyfolytában megbocsájtásért esedezik. Egy nőbeteg a plasztikai sebészet megszállottja.

Il-soon felvételének napján, Young-goon élete megváltozik. A jóképű fiatalember előszeretettel visel álarcot; antiszociális teremtésként tartják számon. Társai számára hamarosan az is kiderül, hogy nyugtalanító ügyességgel tulajdonítja el mások értéktárgyait. Nem telik sok időbe, míg ő és Young-goon gyengéd érzelmeket kezdenek táplálni egymás iránt, bár a lány állapota egyre romlik, és elektrosokk terápiának is csak az a következménye, hogy úgy érzi, az akkumulátorai feltöltődtek és le tudja lőni a személyzet tagjait az ujjából kibocsájtott lövedékekkel. Az üres lövegeket visszaköpködi a szájából. Young-goon fizikai állapota egyre aggasztóbbá válik. A kétségbeesett Il-soon, néhány más beteg segítségével igyekszik őt talpra állítani.