Buhera mátrix
Geri (Bánki Gergely) előtt lepereg az élete. A Buhera mátrixban, vagyis életének kínos, fotóalbumokból kihullott képei között kalauzolja a nézőt és két értetlen őrzővédőt, első nekiiramodásra az úttörőmozgalomtól egészen a szalagavatóig.
Szembesül Miki Egér és a mozgalmi élet kibékíthetetlen ellentétével, a nyakgesztenye ideális lyukméretével és az úttörőmozgalom mentális csúcspontjával, a gyümölcsjátékkal. Ezután a katasztrófába torkolló ballagás, majd a bajor emberáldozatok szalagavatóra adaptálása tetőzi be a gyermekkor tájképtapéta-szerűen kínos pillanatait.
A gyöngyvásznon eztán egy társasházi közgyűlés képei peregnek, hősünk vízóra beépítésre adja a fejét. Képbe kerül a Vizest (a hazai építőipar Gomböntője), aki erdélyi magyarnak mondott román brigádjával vállalja a vízóra elhelyezését. Felbukkan egy gázos, aki a hajnali órákban ittasan vezet és az ügybe belekeveredik a Nemzetbiztonsági Szolgálat is.
A közelmúlt árnyai sem kímélik a film főszereplőjét, a KaTalizáTor Autóiskola, Tibi bácsi, az egykori mentős, a kómától paraszthajszálnyira egyensúlyozó gépjármű oktató és a csodálatos vizelet-visszatartási képességgel rendelkező kutya mind megjelennek.
A film alapjául szolgáló történeteken keresztül a magyar félmúltat, a ’80-as – ’90-es, valamint a 2000-es éveket látjuk, a hetvenes évek végi generáció szemszögéből.
Rendezte:
Márton István
Forgatókönyv:
Litkai Gergely
Operatőr:
Márton Balázs
Vágó:
Csilla Mano
Zene:
Malacka és a Tahó
Szereplők:
Bánki Gergely, Tóth Orsi, Hollósi Frigyes, Magyar Attila, Badár Sándor, Szabó Győző, Mucsi Zoltán, Scherer Péter
Műfaj:
vígjáték
Játékidő:
80 perc
Ország:
Magyarország
Gyártó:
Megafilm
Hazai moziforgalmazó:
Hungaricom
Kritikánk a filmről
Farkas Ádám kritikája2007. április 2.
"Kell bele a szoci is, már az elején, meg az úttörőtábor meg az elvtársak és pajtások, mert az tuti siker, haha, de jót fogunk nevetni a Ságvári Endrén meg a balul sikerült úttörőavatáson. Illetve nevetnénk, ha már nem jönne ki a könyökünkön az elbaszott olcsó retró, amit jokerként lehet használni, ha meg akarunk menteni egy amúgy harmatgyenge filmet a totális bukástól. (...) Nincs kikacsintás, nem halmozódnak a katasztrófák, nem hagyják, hogy valami később essen le nekünk (magyarán szólva: nem kell rajtuk gondolkodni sem) – talán mondanom sem kell, mennyire elég ez egy rendes vígjátékban. Ja, és majdnem elfelejtettem: az, hogy a film úgy ér véget, hogy az idétlenkedést megunva egyszer csak abbahagyják, már tényleg nem csak ballépés. Ez már gáz."
bővebben