Az óceánjáró zongorista legendája

1899 szilveszterén, vagyis az új évszázad küszöbén fiúcska születik egy óceánjáró luxushajón, akit magára hagynak. Egy hajógépész talál rá, aki elnevezi a csöppséget Ezerkilencszáznak, és úgy dönt, magához veszi. A fiú a hajó alsó régióiban nevelkedik, az utasoktól elzárva, nevelőapja vigyázó szemei előtt. Évekkel később a hajógépész egy tragikus balesetben meghal, de 1900 a hajón marad a kapitány engedélyével. Majd később, immár kész férfiként, megismerkedik a fenti világgal, annak minden vonzó és taszító komponensével együtt.

Az óceánjáró zongorista legendája 1900 (Tim Roth) meséje. A fiúé, aki a hajón született és sosem lépett le arról. Magányos évei alatt szerelembe esett a zenével, s a szalon közepén álló zongora lett életének alfája és omegája. A zene révén ismerkedik meg a világgal, s az ismeretlenre adott reakcióit is a zenén keresztül vezeti le. 1900 történetét a hajó zenekarának dzsessztrombitása, Max (Pruitt Taylor Vince) meséli el nekünk, aki az évek során olyan mély barátságba kerül a férfival, amely csak ember és ember között szövődhet. Megismerjük 1900 életét, aki annak ellenére, hogy sosem járt a szárazföldön, ugyanolyan, ha nem teljesebb életet élt, mint embertársai.

Az óceánjáró zongorista legendája egy olyan emberről szól, akinek nagyságát nem tudja meggátolni szűk élettere sem, s egy olyan barátságról, amelyen nem fog az idő, és nem fog a halál sem.