Az élet négyszer

Egy öreg pásztor (Giuseppe Fuda) éberen tartja szemmel kecskenyáját egy Calabriában lévő, elnéptelenedő kis falu dombjának tetejéről. A betegeskedő férfi mélyen hisz abban, hogy a közeli templom padlózatának pora gyógyszer lehet a számára, ám a különös kezelés nem segít rajta, és magányosan hal meg.

Ahogyan a pásztor eltávozik az evilágból, egyik kecskéje egy kisgidának ad életet, a nyáj pedig gondjaiba veszi az új jövevényt. Legelés közben a fiatal kecske elkülönül a nyájtól, s ahogy az est leszáll, a kisgida egy fa alatt lel menedékre, amely megóvja őt a természeti elemektől.

A fa azonban csakhamar egy maroknyi favágó áldozatául esik, a kis faluba szállítják, ahol egy ünnepség részeként a lakosság számára állítják fel, hogy végül aztán égetett erőforrásként végezze be a sorsát.

Michelangelo Frammartino allegórikus drámája több filmdíjat is elnyert Európában. Az élet négyszer történetében az ember, az állatvilág, a növényvilág, s mindennek a kiindulópontja, a föld egymással való, a másikat feltételező, elválaszthatatlan kapcsolata jelenik meg a Pitagorasz hitte négyszeres lélekvándorlás stációiban.