A Sólyom végveszélyben

1993 október 3. A küldetés egyszerűnek látszott. Már ha valamire egyáltalán lehet ezt mondani a háborúban. Két olyan főtisztet kellett elfogni és kihozni egy, a szomáliai Mogadishu belvárosában lévő épületből, akik a rettegett szomáliai hadúr, Mohamed Farrah Aididnak, a Hadr Gibr klán fejének közvetlen környezetéhez tartoztak. Az Aidid-vezette Hadr Gibr-klán még polgártársai éheztetésétől és meggyilkolásától sem riadt vissza, hogy mindenáron fenntartsa hatalmát az egyre inkább az anarchia felé sodródó Szomáliában.

Az amerikai katonák az ENSZ nemzetközi békefenntartó alakulataival érkeztek az országba. Az volt a feladatuk, hogy megpróbálják fenntartani a békét és enyhíteni a szörnyű éhínséget, amely Kelet-Afrika népeit sújtotta, és addig már 300 ezer áldozatot követelt. Sok ember nem is az éhínségtől pusztult el, hanem az Aididhez hasonló kegyetlen hadurak emberei ölték meg őket, mert megpróbáltak hozzájutni a békefenntartók által az országba juttatott segélycsomagokhoz. A Habr Gidr-klán egyik válaszlépése az ENSZ katonai jelenlétére az volt, hogy lesből megtámadtak 24 pakisztáni ENSZ-katonát és szabályosan kibelezték őket.

Aidid két főemberének foglyul ejtésétől az Egyesült Államok azt remélte, így meggyengíthetik a hadúr hatalmát. 1993 október 3-án William F. Garrison tábornok (Sam Shepard) parancsnoksága alatt megindult tehát a túszejtő akció. A célszemélyeket Mogadishu belvárosából, a Hawlwadig úton található Olympic szálló melletti épületből kellett elrabolni.

A terv szerint négy külön osztagban 75 rangernek kellett kötélen leereszkednie négy “Fekete Sólyom” típusú helikopterről, hogy fedezze azt a negyven Delta Force-kommandóst, akik behatolnak az épületbe, “kimenekítik” a célszemélyeket, és a Hawlwadig úton végighaladva a tizenkét terepjáróból és teherautóból álló konvojhoz viszik őket, amely aztán a várostól öt kilométerre, az Indiai-óceán partján fekvő amerikai katonai bázisra szállítja őket. Az akció délután 3 óra 42-kor kezdődött és a tervek szerint 45 percig, legfeljebb egy óráig tartott volna.

Az infraszemüvegeket és az egyéb speciális felszerelést a katonák a bázison hagyták, mondván, úgyse lesz rá szükség. Ám amikor 20 percen belül a “Sólyom 6-1”-es és a “Sólyom 6-4-es” helikoptert is lelőtték, a villámakcióból kétségbeesett mentőakcióvá lett. A város felbolydult, mint egy méhkas, és az amerikai katonák hirtelen jól felfegyverzett szomáliaiak erős kereszttüzében találták magukat. A tűzharcban, amely október 4-én hajnalig tombolt, 18 amerikai katona vesztette életét és 73 sebesült meg. A szomáliaiak elszántan és dühödten harcoltak az általuk ellenségnek és betolakodónak tekintett amerikaiak ellen. Nekik sokkal nagyobbak voltak a veszteségeik.