A nagyon nagy ő

A történelem során kevés teórián tűnődtek annyit, mint a szépség természetén. Filozófusok, költők, tudósok és teológusok elmélkedtek rajta, és kaptak inspirációt megannyi formájától és titkaitól. Néhányan a természet csodáiban fedezik fel, mások egy egyszerű rejtélyes mosolyban. Olyanok is akadnak, akik a világ végére is elmennek a szépséget keresve, vagy még tovább.

Hal Larson (Jack Black), a végletesen felszínes pasas csak a szupermodellekben képes a szépséget felfedezni. Az első, ami egy nőben érdekli, az a külseje. Hal-ban fel sem vetődne, hogy randizzon egy nővel, akinek nincs tökéletes teste, mosolya és stílusérzéke.

Elég azonban egy találkozás Tony Robbins guruval (Anthony Robbins), hogy egy rögtönzött hipnotizálás alkalmával Hal nőkről alkotott véleménye 180 fokos fordulatot vegyen: ezután már meglátja igazi belső szépségüket. Meg is jelenik Rosemary Shanahan (Gwyneth Paltrow), egy túlsúlyos önkéntes a Béke Hadtesttől. Hal a női szépség netovábbjaként értékeli Rosemary kedvességét és humorát - így azonnal megigézi a lány, és egy idillikus románc veszi kezdetét. Amikor megtörik a varázs, Halnak egy felismerhetetlen Rosemary-vel kell szembe néznie, és megtanulnia élete egyik legfontosabb leckéjét.

Az amerikai Bobby és Peter Farrelly (Dumb és Dumber, Keresd a nőt!, Én és én meg az Irén, Túl közeli rokon) arról híres, hogy filmjeikben mindig valamely hendikeppel küzdő csoportot választanak kardinális témaként (értelmi-, testi fogyatékosság, marginális figurák). Azonban ezt sosem gúnyosan teszik, hanem a legnagyobb körültekintéssel, rokonszenvesen mutatva be őket; nem kinevetve, hanem megnevettetve a nézőket. A nagyon nagy ő-ben a végletes kövérség és a szépségről vallott általános nézeteink kerülnek terítékre, és nem árt, ha két jószívű nevetés között komolyan el is gondolkodunk azon, mi vajon hogyan viszonyulunk ehhez a kérdéshez!