A lé meg a Lola

Lola (Franka Potente) és Manni (Moritz Belibtreu) szeretik egymást. Feltételek nélkül. Berlinben élnek. Napjainkban. Manni egy autókkal kereskedő bűnszervezetnek dolgozik, a rábízott pénzt kell leszállítania a főnöknek. De a pénzt benn felejti egy metrószerelvényben. Amit egy csavargó megtalál, és persze eltesz. Manni, mire észbe kap, a pénznek és a csavargónak is hűlt helyét leli. Kitör rajta a pánik, és felhívja Lolát, hogy segítsen. Ha 20 perc alatt nem szerez 100.000 Márkát, akkor a maffia kicsinálja.

Lola elindul, hogy segítsen Manninak. Fut-lohol keresztül Berlin kihalt utcáin, de az óra egyre ketyeg. Manni nem tud tovább várni Lolára (vagy a csodára), ezért elhatározza, hogy kirabol egy szupermarketet. Mire a lány odaér, Manni kezében már ott a fegyver. Menekülésük közben bekerítik őket a rendőrök, lövés dörren, és Lola holtan rogy az aszfaltra.

Ekkor megáll az idő. Aztán csörög újra a telefon. Lola felveszi. Manni az, kétségbeesve közli, 20 perce van, hogy 100.000 Márkát szerezzen, vagy a maffia megöli őt. Lola nyugalomra inti szerelmét, és elindul, hogy segítsen. Fut-lohol végig Berlin kihalt utcáin. De ez a történet már más. Ha csak egy kicsit is. Viszont épp eléggé ahhoz, hogy ezúttal Lola helyett Manni kerüljön holtan az utca kövére.

Ekkor megint megáll az idő, aztán csörög újra a telefon. Ezúttal utoljára. Vajon most mindketten életben maradnak-e?

Tom Tykwer (A harcos és a hercegnő, A gyilkosok is a mennyországba mennek) zseniális filmje számos fesztiválon elindult, és sehol sem maradt észrevétlen, Franka Potentét (Borzongás, A Bourne-csapda) pedig elindította a világhírnév felé.