A Da Vinci-kód
The Da Vinci Code


Magyarországi premier: 2006. május 18.
A tanulmányi úton Párizsban tartózkodó Robert Langdon szimbólumkutatót (Tom Hanks) telefonon riasztják egy késő esti órán. A Louvre idős kurátorát meggyilkolták a múzeumban és érthetetlen utalásokat találtak holtteste mellett - többek közt Langdon nevét, melyből adódóan elsőszámű gyanúsítottá lép elő a bizalmatlan és mogorva nyomozó, Bezu Fache (Jean Reno) szemében.
A rejtély megfejtésére kirendelt tehetséges francia titkosírás-szakértő, Sophie Neveu (Audrey Tautou) azonban hisz Langdon ártatlanságában, majd miután megszökteti a rendőrök karmaiból, együtt, összefogva igyekeznek kideríteni, vajon ki és milyen indíték hatására követte el a gyilkosságot és hogy mik lehetnek azok a rejtélyes üzenetek, amelyeket a kurátor hagyott hátra?
Kalandjaik során belebotlanak az úgynevezett Sion rend történelmébe, akik állítólag egy olyan nagyszabású, évezredes titok őrzői, amely alapjában változtathatná meg az emberiség vallásról kialakított nézeteit. Évszázadokkal ezelőtt a reneszánsz festő, Leonardo Da Vinci az egyik vezetője volt a rendnek és művei csak úgy hemzsegnek a titok létezését igazoló utalásoktól…
Tom Hanks és Ron Howard még 2004 végén csapott le Dan Brown bestseller regényének megfilmesítési jogaira, mely korábban a 24 c. sorozat alkotóját, Joel Surnow-ot is komolyan érdekelte. Mivel Brown nem szerette volna egy akciósorozat alaptémájának adományozni művét, Howard és csapata “győzött”, akik 2005-ben hihetetlen gyorsasággal leforgatták a mozit - többek közt eredeti helyszíneken, mint például a híres párizsi Louvre múzeumban.
Rendezte:
Ron Howard
Forgatókönyv:
Dan Brown regénye alapján Akiva Goldsman
Operatőr:
Salvatore Totino
Vágó:
Daniel P. Hanley, Mike Hill
Zene:
Hans Zimmer
Szereplők:
Tom Hanks, Jean Reno, Audrey Tautou, Ian McKellen, Alfred Molina, Paul Bettany, Jürgen Prochnow
Műfaj:
thriller, misztikus, dráma
Játékidő:
146 perc
Ország:
USA
Gyártó:
Columbia Pictures
Hazai moziforgalmazó:
InterCom
Kritikánk a filmről

2006. május 21.
"Aki a regény ismerete nélkül ül be a moziba, talán elnézőbb tud lenni a mű hibáival, és akár még élvezheti is bizonyos szinten, bár szájbarágós stílusa alighanem az ő gyomrát is megfekszi majd. Ám aki olvasta a könyvet, az nem kap mást, mint egy egyszerű felolvasóestet, amit egy beszédhibás négyéves tart, rekedt hangon kiabálva, túlságosan nagy közönség előtt, mikrofon nélkül. (...) Az egyház persze szítja a lángot, láthatóan nem tanult a Passió példájából, így akárcsak akkor, most is mindenki tódulni fog a mozikba, hogy lássa ezt a nagy port felvert fércművet."
bővebben