41. Magyar Filmszemle - 4. nap

Ki/Be Tawaret - 6,5/10

Szülész-nőgyógyász, aki szabadidejében jazzt játszik szaxin, amúgy meg lélekben víziló. Dögös vörös, aki olyasféle “Anyukám világa” rádiós, és szabadidejében lófejet húzva nyerít egy zenekarban. Ők összejönnek, vagy nem, boldogok, vagy nem, de a lényeg, hogy mindketten nagyon sebezhetők, és nagyon terézvárosiak. Furcsa, de kellemes hangulatú mozi, lágy jazz-dallamokba ágyazva. A világot nem váltja meg, de pár jó alakítással és humoros, vagy épp érzelmes pillanattal megajándékoz minket.

Köntörfalak - 9/10

Dyga Zsombor bebizonyította, hogy lehet kevés pénzből is jó magyar filmet csinálni. Sőt, hagyjuk is a pénzt, hiszen ilyet is ritkán írunk le bárki mozija kapcsán: bebizonyította, hogy lehet jó magyar filmet csinálni. Kell hozzá egy épkézláb forgatókönyv, pár jó színész, meg egy tehetséges rendező. Ennyi a sikerrecept, nem több. A gyönyörű Tompos Kátya a végre komoly főszerepet kapó Elek Ferivel már-már valószínűtlenül jó párost alkot, az opuszra a koronát pedig Rába Roland felkavaró jelenléte teszi föl. Varázslatosan szép és fájdalmasan igazi pillanatokat kapunk tőlük másfél órán keresztül.

S a Köntörfalak nem csak szép, okos film is. Nagyon a helyén van benne minden (a nyolchónapos próbafolyamat meghozta gyümölcsét), és semmit sem érzünk túl soknak. Tetszetős, frappáns dolgozat - és mindennek tetejébe még texas hold’em-et is játszanak benne, a telefon meg a Kincs, ami nincs c. klasszikus betétdalára csöng…csoda, hogy már most fődíjat adnék neki?