41. Magyar Filmszemle - 3. nap

A mai napon a tévéfilmekkel kellett megküzdenünk. Egy kivételével ez sikerült is, hiszen az alkotók többnyire színvonalas, valamely nézőpontból mindenképp érdekes művekkel álltak elő.

Az első film Esztergályos Károlytól érkezett, és a reggeli időpont ellenére a szenvedélyes éjszakák levegőjét hozta a vetítőterembe. A Kafka Margit novelláin alapuló erotikus dráma pont annyi érzelmet és érzékiséget zsúfolt a rendező szerint botrányosan kevés “kereskedelmi órába”, azaz 52 percbe, amennyit csak lehetett - a Májusi eső szép, kellemesen felkavaró film.

Ezután jött egy habkönnyű bakterkomédia az Üvegtigris brigádjának két oszlopos tagjával, és töménytelen sok kolbásszal. Kutyából nem lesz szalonna, és ez a film sem váltja meg a világot, de a célnak, a kis költségvetésű szórakoztatásnak tökéletesen megfelel.

Az előző alkotás rendezője, Pajer Róbert egy másik tévéfilmmel is jelentkezett, ami jobban nem is különbözhetne az előbbi szösszenettől: A nyolcadik napon egy súlyos és érzékeny témát, a Down-szindrómás gyerekek nevelését vizsgálja a lehető legemberközelibb módon, Szalay Kriszta tolmácsolásában. Megható, de nem émelyítően érzelgős mű; nem minden hiba nélkül, de sok-sok szeretettel és okosan elkészítve, ami a sérült és az egészséges gyermekek szüleinek egyaránt kötelező tanmese.

Címével nem ígért könnyed szórakozást a Komoly dolgok c. film, mégis ebben hallhattuk a legszellemesebb, életszagú dialógusokat. Kemény témákat feszeget, köznapi tálalásban; és ha a forgatókönyvet kicsit gatyába rázta volna valaki, egy szuper “útkeresős” mozgóképpel lenne dolgunk, így csak…jó.

Az első blokk végére maradt a feketeleves. Vasvári Emese, a Jancsó-filmek “Mesikéje” saját bevallása szerint beleszeretett a filmrendezésbe – ez a vonzalom sajnos plátói maradt, az elkészült anyag ugyanis minden, csak nem hálás. Amit el lehet rontani egy (tévé)filmben, azt most sikerült. Az egyetlen kellemes pillanat a rendezőnő felbukkanása; jobban áll neki a kamera túloldala. Kamarás Ivánt meg már így is épp elegen tartják nagyképű ripacsnak, nem kellett volna ezt ennyire kihangsúlyozni - jelzem, én még nem mondtam le róla mint színészről, Mesike viszont maradjon a kaptafánál.