Filmkritika

Cowboyok és űrlények

Erdélyi Tamás kritikája
2011. augusztus 23. 14:26

Az utóbbi években Hollywood nem tartozik éppen a világ legkreatívabb műhelyei közé: a szokásos nyári blockbuster kínálatban szinte csak remake-ekkel, folytatásokkal vagy képregény/videójáték adaptációkkal találkozhatunk. Ebből kifolyólag egyáltalán nem meglepő, hogy a Cowboyok és űrlények alapját a Platinum Studios azonos című 2006-os, 100 oldalas képregénye adja. Ez az a film, amelyről a rendező Jon Favreu (Vasember és Vasember 2.) az elmúlt egy évben ódákat zengett Twitter-jén, és odáig meg vissza volt attól, hogy akkora nevekkel dolgozhat, mint Harrison Ford, Daniel Craig vagy Olivia Wilde. Éppen ezért érthetetlen, Favreu hogyan volt képes vászonra vinni egy ilyen történetet úgy, hogy szinte az összes olyan western klisét sikerült elsütnie benne, amit a műfaj közel 100 éve során kitaláltak, az átgondolatlan űrlényekről nem is beszélve.

Legalábbis elsőre ezt gondolnánk, de a stáblistára tekintve rögtön kiderül, hogy a majdnem húszfős produceri stáb (köztük olyan nevekkel, mint Brian Grazer, Ron Howard vagy Steven Spielberg) és a történetért felelős nyolctagú(!) csapat (Roberto Orczi, Alex Kurtzman, Damon Lindelof vagy Steve Oedekerk) garantált módja annak, hogyan szakítsunk százfelé egy inkább egyszer, de alaposan körbejárt koncepciót.

Az egyébként izgalmas alapfelállás percek alatt ismertethető: miközben egy férfi, vágással a mellkasán és egy furcsa fémszerkezettel a csuklóján emlékek nélkül ébred a sivatagban, egy átlagos - értsd: gazfickók által sűrűn zaklatott - kisvárosban, Absolute-ban zajlik a mindennapi élet. Egészen addig, amíg furcsa, fénylő szerkezetek nem tűnnek fel az égen, és magukkal viszik a lakosság tetemes részét. Ekkor a pap, a csapos, a helyi rosszfiú és csapata, no meg az idegenekkel láthatóan plátói kapcsolatot ápoló ismeretlen férfi hirtelen közös pontot látnak céljaikban, és együtt erednek a nyomába szeretteiknek, meg persze a válaszoknak.

Daniel Craig a vadnyugaton is maga a kék acél. Bár saját elmondása szerint Clint Eastwood hallgatag figurájából építette fel Jake Lonergan karakterét, nem rémlik, hogy bármelyik filmjében is hiperaktívabb lett volna annál, mint amit itt nyújt. Ezzel szemben Harrison Ford kizárólag húzónév a projektben - a jövőre 70 éves veterán színészt láthatóan kímélték a forgatókönyvírók, és kizárólag a “rossz fiú nem is annyira rossz fiú” sablont erősítették meg vele. Olivia Wilde se sokat ad hozzá az élményhez, mivel színészi teljesítménye sajnos kimerül abban, hogy időnként ijedten néz, akkor is legtöbbször a Craig által megformált Jake-re. Ráadásul sikerült olyan borzalmas mondatokat adni a szájába, amelyek indokolatlanul is röhögésre kényszerítik a nézőt, aki addig a pontig talán még elhitte, hogy ez az elképesztő macskaszemekkel megáldott színésznő testesíti meg az átlagos, sminkelt fehérnépet ebben a mocskos, vadnyugati környezetben.

Viszont szerencsére itt van velünk a mindig idegbeteg Sam Rockwell (Vasember 2., Hold), a mindig lúzer Paul Dano (Vérző olaj), a mindig indiánt alakító Adam Beach (A fegyverek szava), a mindig szívesen látott Clancy Brown (A remény rabjai), vagy Az utolsó léghajlító, Noah Ringer, de egy rövid szerepben feltűnik Walton Goggins (Kemény zsaruk) is.

Mindezektől függetlenül nem állítom, hogy ne azt kapnánk, amit a film címe is sugall: cowboyokat és űrlényeket. Azonban ennél se többet, se kevesebbet.

Értékelés:

Cowboyok és űrlények

Játékidő: 118 perc

Rendezte: Jon Favreau

Szereplők: Olivia Wilde, Daniel Craig, Harrison Ford, Noah Ringer, Sam Rockwell, David O'Hara, Paul Dano, Keith Carradine, Ana de la Reguera

Forgalmazó: UIP-Duna Film

Tovább a film adatlapjára

Kommentek

Legyél te az első, aki hozzászól!

Ha hozzá szeretnél szólni ehhez a cikkhez, akkor először be kell jelentkezned!

Legfrissebb kritikáink
  • Tintin kalandjai

    Erdélyi Tamás szerint: "Összegezve a Tintin kalandjai remek szórakozást nyújt a 10 év alatti korosztálynak, a felnőtteknek pedig akad egy tucat kikacsintás (pl. Hergé cameoja) és a rendkívül impresszív látvány - utóbbi azonban az egyetlen oka annak, hogy később Spielberg klasszikusai között emlegessük."
  • Drive - Gázt!

    Kovács Patrik szerint: "A Drive ugyan távolról sem korszakalkotó mestermű, de érzékbizsergető stiláris kuriózumként, "hangulatfilmként" mégis joggal pályázik a néző szimpátiájára."
  • A hódkóros

    Czehelszki Levente szerint: "Kijelenthető, hogy Jodie Foster új rendezésével bizonyos értelemben csúnya luftot lőtt. Gibson továbbra sem A-listás színész, de legalább már jó úton van afelé, hogy cselekedeteiről újra a Filmvilágban, ne pedig a Blikkben értekezzenek."
  • Rossz tanár

    Szilvási Krisztián szerint: "A Rossz tanár tényleg gyenge, úgy pedagógiailag, mint dramaturgiailag. Cameron Diaz halovány-steril unalmas komika, s bár 2 mellékszereplő azért viszi a sztorit, összességében táblán csikorgó, köhögést porzó kréta-fércművel van dolgunk."
  • Harry Potter és a Halál ereklyéi - 2. rész

    Kőrösi Bogdán szerint: "Amit Rowling hét kötetben adott nekünk sokkal több volt, mint amit négy rendező nyolc filmmel alkotni tudott. Ettől függetlenül a Harry Potter széria ott van a filmklasszikusok között."
A figyelmedbe ajánljuk