Itt nálunk még a múlt héten volt egy ‘56-os ünnepség a Williams Fox Clubban, Kovács László, Zsigmond Vilmos és Mikó József 50 évvel ezelőtt forgatott és az országból kimenekített anyagai kapcsán. Nagyon szép, mély este volt, megrázó volt nézni, mik történtek ‘56-ban, milyen események után kellett a szüleimnek elhagynia az országot… Ilyenkor úgy szégyellem magam, hogy az én nagy harcom az, hogy hány kilót kéne lefogynom, vagy hogy melyik szerepet kapom meg.

(A fotón Szabo Sándor szinész fiával, Szabó Balázs művésszel és Kovács László operatőrrel vagyok.)

Az Index.hu-n van egy hosszabb interjú velem:
http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/nusi1010/

És kaptam még néhány fotót a Született feleségek forgatásáról. Az elsőn Felicity Huffmannal vagyok.

Ő az epizód rendezője és a sorozat executive producere: Larry Shaw

Ő pedig Kiersten Warren, aki több epizódban is szerepel a 3. évadban.

Nem is reméltem, hogy ilyen sok kedves ember olvassa a blogomat, és még kommenteket is írtok! Ma reggel elolvastam az összeset, és kicsit el is pityeregtem magam a meghatottságban, hogy volt aki még apukámnak is jobbulást kívánt (köszönöm, hálistennek jobban van már!), és hogy mennyire drukkoltok! Nem is tudjátok, ezek a kedves szavak milyen sokat jelentenek!

Amikor Magyarországon dolgoztam hat évig, mindig jó érzés volt, hogy milyen gyakran és milyen sokat szerettek engem az emberek, mintha örökbe lettem volna fogadva arra a pár évre! Na, ilyen Los Angelesben nincs, így különösen jól esnek a kommentek, levelek, visszahozzák a régi érzéseket. Nagyon, nagyon, nagyon köszönöm őket! Sok erőt adnak nekem!

Mivel nemrégiben újra magyarokkal forgathattam, így különösen sokat gondolok mostanában ottani barátaimra, budapesti élményeimre.

Az egyik ilyen vicces történet Pacskovszky Józsefhez kapcsolódik, akivel 1995-ben dolgoztam együtt az Esti Kornél csodálatos utazása című filmjében. Mutatok egy fotót is, ilyen szép ruhát viselhettem a forgatáson. Imádom a kosztümös filmeket! Talán jobb lett volna egy olyan korban élni, amikor egy nő nőként kellett, hogy viselkedjen, az öltözködésén túl is. Tudom, talán kicsit túl sokat ábrándozom… Na de épp erről szól a történetem is!

Néhány hónappal az Esti Kornél forgatása után esett meg, hogy egy barátnőmmel, aki tornáról ismertem, elmentünk a Művész moziba megnézni egy filmet. És akkor megláttam, hogy Pacskovszky József áll előttünk a sorban. Én persze nagy lelkesen letámadtam, széles vigyorral kezdtem csevegni neki, hogy mennyire élveztem vele a forgatást, milyen jó, hogy újra látom… Ő viszont ijedten nézett valamiért. Kis idő múlva, miután feldolgozta a hirtelen jött leszólítást, kinyögte: “Én nem forgattam semmilyen filmet! A tornatanárod vagyok, Kati!”… Ajaj! Mentségemre szóljon: a két férfi kisértetiesen hasonlított egymásra! Mindenesetre az ilyenek néha eszembe juttatják, hogy abba kéne hagyni a nonstop ábrándozást – túl sokszor van a fejem a felhők között!