A másik képen pedig azért olyan nagy a mosolyom, mert sütött a nap, és egy óriási rumos ananász ital volt a kezemben (ritkán iszom, becsszó!:)… Jó sokat pihentem… Volt okom nagyokat mosolyogni:)

Rászoktam mostanában a motorozásra! Soha nem hittem volna, hogy valaha felülök majd egy motorra, de az élet tele van meglepetésekkel! És nagyon-nagyon élvezem! A múlt hétvégén felmotoroztunk az 1-es úton, ami az egyik legszebb út itt Kaliforniában, a tengerpart mellett… Csodálatos tájak, friss tengeri levegő… Ilyenkor elfelejtek minden gondot, problémát, és élvezek minden pillanatot az életből!

Aztán most kezdek újra rohanni próbafelvételekre, meg néha munkák is vannak. Most legutóbb hangokat kellett utánoznom két filmben. Az egyik a Jane Alexander, aki épp szabin volt, és újra kellett szinkronizálni néhány mondatát az Unborn c. filmben. A rendezővel, David Goyerrel már dolgoztam a ZigZag c. filmben, jó volt őt újra látni. Aztán a másik film a Max Payne c. Mark Wahlberg mozi, amiben Mila Kunist szinkronizáltam néhány jelenetben. Élvezem ezeket a feladatokat, még akkor is, ha nem kamera előtt vagyok.

Figyelem minden este az olimpiát, és nagyon örülök mindig amikor egy magyar éremről hallok! Aki nem nyert, annak is gratulálok, mert kijutni az olimpiára az már önmagában hatalmas teljesítmény! Persze másik két hazámnak, Kanadának és Amerikának is drukkolok:)

Most megyek és pakolok, pénteken indulunk Jamaikába egy hétre nyaralni! Nektek is jó pihenést!

Puszi,

Kati

Még egy hétig ott tudtam volna maradni… vagy örökre! 8000 ember lakik Bora Borán, franciaul es tahitiul beszélnek, az angol mellet. Nagyon kedvesek is voltak! Mindenki folyton mosolygott… Néha nagyon szép is tud lenni a világ és az élet!

A fotók is elkészültek, így tudok mutatok párat ezekről a csodálatos napokról!

Azt hiszem a legfontosabb dolog az életben a lelki támogatás… így az ember “nőni/fejlődni” tud. Sőt, akármit el tud érni, ha jól van támogatva, és ha ő is hisz magában.

Több oka is volt a pesti látogatásomnak. Négy éve nem voltam már itt – de sajnos most is csak két hétig tudtam maradni. Végre újra láthattam a régi jóbarátaimat, köztük Cserny Mariannt is (vele vagyok a fotón), aki felkért, hogy legyek a női arca az új, Ipar utcai (Boráros térnél lévő) Mona Lisa nevű lézerklinikájának / szépségszalonjának. Itt készített aztán riportot velem az RTL Klub Reflektor c. műsora, és ekkor ért az egyik legkedvesebb meglepetés: hirtelen egy ismerős hang szólalt meg, hogy “Nusika, kell egy kis husika?” Hát majdnem elájultam, hogy ott volt a Koltai Robi, két finom sült kolbásszal a kezében! Nagy öröm volt újra látni. Nem csak a kolbászt!

A Filmszemle miatt is jöttem, mert volt egy kis szerepem Az emigráns c. filmben (ez a Márai-film, ami korábban a “Minden másképp van” címet viselte, és San Diegoban forgattuk). Nagyon fantasztikus volt ismét találkozni a sok régi kollégával, és még néhány filmet is meg tudtam nézni.

<!– D(["mb","ettem palacsintát!) és Tokaly Aszut ittam! Komolyan gyönyörü Budapest!
Vettem sok szép Magyar ajándékot, köztük bor dugókat és dugohuzokat.
Egyiket rögtön oda ajándékoztam egy barátomnak aki repült Los Angelesböl
Kanadába. Ejjel küldöt nekem SMS-t hogy két oráig ott ult a vámnál mert
&amp;amp;amp;amp;quot;veszélyes&amp;amp;amp;amp;quot; tárgy volt nála...az én ártatlan ajándékom! Szoval néha
probálunk egy jot tenni, de nem mindig sikerül! Mindegy, ilyen dolgok is
vannak a mai világban!
Na, most vissza a tornára, sok viz ivásra és diétára! Puszilak titeket
és irok megint hamarosan!

",0] ); D(["ma",[1,"

MariannKati2007.JPG 50K Scanning for viruses...

","110c970226a927e8"] ] ); D(["ce"]); //–>Végigjártam újra a várost, mint idegen turista (Budapest egyre gyönyörűbb!), bámultam a csodálatos épületeket, szobrokat, régi fiúkat, szép hidakat, ettem gesztenyepürét, túrós rétest, kolbászt (hú, nem ettem palacsintát!) és tokaji aszút ittam! Vettem sok szép magyar ajándékot, köztük bor dugókat és dugóhúzókat. Egyiket rögtön odaajándékoztam egy barátomnak aki repült Los Angelesből Kanadába. Éjjel küldött nekem smst hogy két óráig kellett ülnie a vámnál, mert “veszélyes tárgy” volt nála… az én ártatlan ajándékom!:)

Na, most vissza a tornára, a sok viz ivásra és diétára! Puszillak titeket és írok megint hamarosan!

Készülök menni a Sundance-ra jövő héten a Trade c. filmem miatt (január 19-25.) és utána tervezem, hogy jövök Pestre is. Január 28-tól maradnék egészen február 11-ig… persze ha addig nem jön közbe munka!:)

Január 10-11-én megyek forgatni még egy epizódot a “24″-be, aminek annyira örülök. Ez eddig a kedvenc sorozat, amiben dolgoztam. A Született feleségek is hatalmas élmény volt, de a 24 különlegesen emlékezetes mindig. Jó a hangulat, jó a munka, jók az emberek, és imádom a szerepemet…

December 16-án volt egy Magyar Karácsonyi Bál, aminek a házigazdája voltam. itt küldök néhány fotót itteni magyar ismerőseimmel. Ezt a ruhát még 1994-ben tervezték nekem, és akkor hordtam először, amikor megkaptam a Film és Tévékritikusok Díját Budapesten a Goldberg variációk c. filmért. Csak azért mondom (dicsekszem!), mert még rám fér!!! Igaz éppen hogy!:)

Mindenkinek kivánok óriási boldogságot, örömöt, jó egészséget, sikert, és sok szeretetet 2007re! És persze nagyon, nagyon köszönöm az eddigi lelki támogatást Nektek! Nagyon nagy segítség a pozitív szavaitok! És ezért nagyon hálás vagyok!

Puszi mindenkinek!
Kati

“Ha most kérhetne valamit Magyarországról, mi lenne az?
- Sok minden. A kolbász, a Tokaji aszú, a mennyei fehér kenyér és persze a barátok, a családi hangulat. Ahogy az ország örökbe fogadott, és én érezhettem, hogy tartozom valahova. A magyar nyelv! Ha Los Angelesben valaki magyarul beszél, mindig odarohanok. Az illető pedig nem érti, miért vagyok olyan lelkes. Mi otthon mindig magyarul beszéltünk, apukám karmester volt, anyukám operaénekesnő, az “56-os események után vándoroltak ki Kanadába. És hiányoznak természetesen a magyar rendezők is. Az amerikaiak nem igazán irányítják a színészt. Inkább technikásak. Azt mondják: „Kathleen, légy szíves, állj oda, abba a fénybe!” Vagy: „Erre nézz, ebbe az irányba!” De hogy milyen szívvel fogadom az orvost, aki közli velem, hogy meghalt a fiam, azt nekem kell kitalálnom. Én úgy gondolom, egy színésznek az a feladata, hogy előhozzon magából mindenféle érzést, erőt, szenvedélyt, a rendező pedig, akár egy bábut, mozgatja, „megtáncoltatja” őt. Persze az sem jó, ha korlátoznak a szabadságunkban, ha annyi instrukciót kapunk, hogy közben levegővételre sincs lehetőségünk. Meg kell találni a kettő közti egyensúlyt.”

A teljes interjú itt található:

http://www.ujszo.com/clanok.asp?vyd=20061202&cl=174704

Nagyon jó volt az este hangulata, és az epizód is nagyon jó volt! A barátaim hangosan felkiáltottak mikor az egyik szereplőt lelőtték a rész közepén Küldök egy fotót néhányunkról.

Másnap aztán jött a kellemes meglepetés: a New York Post cikkében engem is kiemelnek, ráadásul a sorozat creatora, Marc Cherry! Ezen a linken van a cikk, de csak az olvassa el aki már látta az epizódot!

A The Singles Table c. sitcomban végül nem kaptam meg a szerepet. Idősebb nőt kerestek, hál’ Istennek túl fiatal voltam a szerepre… végre egyszer ilyen is van!:) Amúgy a legnehezebb mindig a várakozás… de sosem szoktak telefonálni, mindig csak akkor, ha megkapok egy szerepet, ellenkező esetben nem. Nekünk nem szabad érdeklődnünk, tehát az ügynökünktől várjuk azt a bizonyos @)#(###*@!#@*$* telefonhívást

Sok-sok egyéb meló is lesz mostanság! Felkértek, hogy december 16-án legyek a házigazda a Magyar Bálon, ahová a főkonzul, a Beverly Hills-i polgármester és állítólag Arnold Schwarzenegger is eljön majd. Jövő héten egy dokumentumfilmes fesztiválon leszek zsűritag, holnap pedig egy a BAFTA/Cunard Awards vacsorára vagyok hivatalos a Park Hyatt Hotelbe!

Most rohanok, mert készülök egy újabb castingra, a Day Break c. akciósorozatba, egy szálloda-menedzser szerepére. Stay tuned!:)