Mielőtt elindultam volna Ferihegyre a los angelesi géphez, azzal a gondolattal ébredtem most vasárnap reggel Pesten, hogy “örülök, hogy tudok örülni”… mindennek! Sok szép élmény ért mostani magyarországi látigatásom alatt. Nagy mosoly van az arcomon. Nem is tudom, hogy szomorú vagyok-e, hogy ismét el kellett hagynom a talán az igazi otthonomat, vagy inkább boldog, hogy visszatértem a lassan, de biztosan épülő hollywoodi utamra. Olyan kedvesen és olyan sok szeretettel fogadtak most is Magyarországon! Nagyon mélyen meg voltam hatódva. Ez a hollywoodi élet/világ gyakran nagyon kegyetlen és magányos tud lenni, és most egy kicsit feltöltődtem – mint ahogy azok a kedves szavak is mindig sok erőt adnak, amiket ti írtok itt nekem a blogon!
Azt hiszem a legfontosabb dolog az életben a lelki támogatás… így az ember “nőni/fejlődni” tud. Sőt, akármit el tud érni, ha jól van támogatva, és ha ő is hisz magában.
Több oka is volt a pesti látogatásomnak. Négy éve nem voltam már itt – de sajnos most is csak két hétig tudtam maradni. Végre újra láthattam a régi jóbarátaimat, köztük Cserny Mariannt is (vele vagyok a fotón), aki felkért, hogy legyek a női arca az új, Ipar utcai (Boráros térnél lévő) Mona Lisa nevű lézerklinikájának / szépségszalonjának. Itt készített aztán riportot velem az RTL Klub Reflektor c. műsora, és ekkor ért az egyik legkedvesebb meglepetés: hirtelen egy ismerős hang szólalt meg, hogy “Nusika, kell egy kis husika?” Hát majdnem elájultam, hogy ott volt a Koltai Robi, két finom sült kolbásszal a kezében! Nagy öröm volt újra látni. Nem csak a kolbászt!
A Filmszemle miatt is jöttem, mert volt egy kis szerepem Az emigráns c. filmben (ez a Márai-film, ami korábban a “Minden másképp van” címet viselte, és San Diegoban forgattuk). Nagyon fantasztikus volt ismét találkozni a sok régi kollégával, és még néhány filmet is meg tudtam nézni.
<!– D(["mb","ettem palacsintát!) és Tokaly Aszut ittam! Komolyan gyönyörü Budapest!
Vettem sok szép Magyar ajándékot, köztük bor dugókat és dugohuzokat.
Egyiket rögtön oda ajándékoztam egy barátomnak aki repült Los Angelesböl
Kanadába. Ejjel küldöt nekem SMS-t hogy két oráig ott ult a vámnál mert
&amp;amp;amp;quot;veszélyes&amp;amp;amp;quot; tárgy volt nála...az én ártatlan ajándékom! Szoval néha
probálunk egy jot tenni, de nem mindig sikerül! Mindegy, ilyen dolgok is
vannak a mai világban!
Na, most vissza a tornára, sok viz ivásra és diétára! Puszilak titeket
és irok megint hamarosan!
","110c970226a927e8"] ] ); D(["ce"]); //–>Végigjártam újra a várost, mint idegen turista (Budapest egyre gyönyörűbb!), bámultam a csodálatos épületeket, szobrokat, régi fiúkat, szép hidakat, ettem gesztenyepürét, túrós rétest, kolbászt (hú, nem ettem palacsintát!) és tokaji aszút ittam! Vettem sok szép magyar ajándékot, köztük bor dugókat és dugóhúzókat. Egyiket rögtön odaajándékoztam egy barátomnak aki repült Los Angelesből Kanadába. Éjjel küldött nekem smst hogy két óráig kellett ülnie a vámnál, mert “veszélyes tárgy” volt nála… az én ártatlan ajándékom!:)
Na, most vissza a tornára, a sok viz ivásra és diétára! Puszillak titeket és írok megint hamarosan!
Néha nagyon szép is tud lenni a világ és az élet!
