BÚÉK mindenkinek! Remélem, hogy jól vagytok és hogy az új év rendesen beindult! Bocsánat, hogy eltűntem egy kicsit. Régóta nem találkoztunk itt, de hónapokig nem is nagyon voltam itthon. Áprilisban mentem Pestre egy próbafelvételre a Visszatérés c. filmhez, és a párom, Michael is elkísért. Ez volt az első látogatása Pesten és el volt ájulva tőle milyen gyönyörű! Építészmérnök, így neki pláne nagyon tetszett minden. Itt van két fotó az április útunkról:

A próbafelvétel sikerült, és visszajöttem Pestre júliusban készülni rá, majd utána forgattam egy a filmet Svédországban és Erdélyben két hónapig. Ha minden jól megy, akkor jövőre láthatjátok, de arról majd később mesélek. Azóta volt egy-két szerepem, többek között az Oscar-jelölt Melissa Leo-val a The Space Between c. filmben, illetve a The Young and The Restless szappanoperában egy francia nőt alakítottam. Legutóbb lehetőséget kaptam Miranda July rendező (Te meg én és minden ismerősünk – Me And You And Everyone We Know) új filmjében, mint egy állatorvos, nagyon szép szerep! Ráadásul még egy reklámot is forgattam, meg sok szinkronmunkám volt, azután próbafelvételek és az ünnepek… Szóval bocsássatok meg, de most már itt vagyok újra, és remélem, hogy ez az év nektek is FANTASZTIKUS lesz!!!!

Sok szeretettel:
Kati

Néhány napja eljött a papám Vancouverből meglátogatni. Küldök egy fotót: itt épp a zongorán hülyéskedünk együtt.

Úgy volt, hogy apukám, aki karmester, két koncertet is fog dirigálni Victoriában, és utána egyet még Mexikóban is. De sajnos nincs túl jól, így le kellett mondania őket. Nagyon sajnáltam ezt, mert mindig nagyon élvezetes koncertjei szoktak lenni.

A sok, gyerekkoromban hallott szép zene inspirált engem arra, hogy táncos és színész legyek. Apukámnak köszönhetem tehát, hogy végülis ezt a pályát választottam, de ugyanakkor a zenélésről is ő beszélt le! Amikor most meglátogatott, csak valami könnyű gyerekdalt játszottunk el, mert gyerekkoromban csak rövid ideig tanultam zongorázni. Apukám viszont profin tud zongorán, hegedűn és brácsán is játszani. A szemére is vetettem, hogy miért nem hagyták anyukámmal, hogy megtanuljak én is jól hangszeren. Azt válaszolta, hogy azért, mert nem akarták, hogy egy nap 14 órát gyakoroljak… Őszintén szólva a színészkedés sem sokkal könnyebb ilyen szempontból. De én nem bírok túl sokáig egy helyen ülni – ezért is hívtak (többek között) Bakkecskének!