Tegnap délután aláírtam a szerződésem egy nagyon jó reklámcéggel. Ők csak színészeket képviselnek, és csak reklámokkal foglalkoznak. Nagyon optimista vagyok ezzel kapcsolatban. Egy fontos dologra máris rájöttem: hogy miért is tanulok és dolgozok 20 éve ebben a szakmában…!
Az előbb ugyanis hívott az új reklám-ügynököm, és feltette nekem a Nagy Kérdést: Van-e konfliktusom a hússal? Először arra gondoltam, azt akarja megtudni, hogy szeretem-e a husikát (a Nusika után remélem sejtitek, hogy mi erre a válaszom:)… De végül kiderült, hogy mit jelentett a kérdés. Arra volt kiváncsi, hogy csináltam-e már “hús konkurenciás” reklámot, ami kizárná esetleg azt, hogy én hús-reklámban kapjak szerepet most… Még mindig ezen röhögök!

Ez a fotó akkor készült, amikor készültem egy Francia Bálra pár napja, ahol a házigazda a Julian Sands volt! Na, most megyek horkolni, mert holnap a fárasztó adó-ügyekkel kell foglalkozni… Sziasztok!

Sziasztok!
Túlvagyok végre a Ghost Whisperer forgatáson. Nem volt hosszú, csak összesen négyszer kellett elhalasztani az egyik színész betegsége miatt… De Murphy-törvénye, hogy megkaptam egy Lexus-reklám szerepét, de pont arra a napra esett, mint a Ghost Whisperer, ahová már kötött a szerződésem, így a reklámot vissza kellett adnom. Az a jó reklámokban, hogy sok pénzt lehet velük keresni (minden adásba kerülés után fizetnek a színészeknek!). Bezzeg korábban nekünk “komoly színészeknek” eszünkbe sem jutott ilyesmi, hogy szappanoperában, tévésorozatokban vagy egyenesen reklámokban szerepeljünk – de nagyon megváltozott a szakmánk, örülni kell akármilyen munkának.

Ezen a fotón a Julian Sands nevű nagyon kedves, tehetséges színésszel vagyok látható. Már évek óta követem a pályafutását (különösen a Szoba kilátással c. filmben tetszett), így nagy öröm volt, hogy tavaly ugyanakkor szerepeltünk a 24-ben (ő volt Vladimir Bierko, aki próbált minket felrobbantani!:) Mikor most újra találkoztunk a Universal Studios-ban, úgy köszönt nekem, hogy “Jó napot, Madame President”! Ő fogalmazta meg nagyon egyszerűen azt, amit kicsit feljebb meséltem – mikor kérdeztem tőle, hogy mennek a dolgai, azt felelte: “Hát, tudod… én is színész vagyok.” Szóval itt Hollywoodban mindenki egyszer lenn, egyszer fenn van…

Ez a tündéri (és tehetséges!) kislány pedig a fotón Alisa Gerstein. Ő itt született már Amerikában, de a szülei oroszok. A szerepem szerint vele oroszul, Juliannel meg angolul kellett beszélnem (orosz akcentussal).