Hétfőn adásba került a 24-beli epizódom, amit még januárban forgattunk. Mivel gondolom Magyarországon még csak kevesen látták, ezért nem mondom el, hogy mik történtek ebben a részben, de a fotó alatt azért elmesélek egy sztorit amit eddig nem volt szabad

Ennek a lenti fotónak van egy édes sztorija. Még tavaly itt a blogon mutattam meg nektek először – és most bekerült a 24-be! Ugyanis az történt, hogy még januárban egy nap külön be kellett mennem, hogy a Jean Smarttal kelléknek szánt fotókat csinálhassunk. Ő forgatott egész nap, én meg vártam, hogy végezzen, de akkor még át kellett volna őt sminkelni és öltöztetni, szóval sok időt vett volna igénybe. Az idő rohant, mindenki kezdett kicsit ideges lenni. Én viszont szerencsére elvittem magammal ezt a privát fotót (tavaly készítettem a forgatáson, jelmezben, szóval pont ilyesmit csináltunk volna most is), és szép csendben megmutattam Jon Cassar rendezőnek. Amikor meglátott, hatalmas hurrát kiáltott, és szó szerint táncolni kezdett az örömtől, majd hosszasan ölelgetett. Mint mondta, egy vagon időt és pénzt spóroltam nekik ezzel, mert így senkinek nem kellett túlóráznia. Kaptam is tőle egy szép 24-albumot ajándékba, amiben még rólam is van két fotó. Szóval ez az igaz története a kellék-fotómnak:)

Szerveztem megint egy 24-néző bulit a barátaimnak, mert bár csak kicsi a szerepem, de azért mindig jó móka nézni ezt a sorozatot! Eljött Endre Hules barátom is, aki az előző részben kapott fontos szerepet, és sorozatbeli férjem, Nick Jameson is! Most nem tudtam fényképezni, így nem tudom megmutatni nektek a barátaimat, de majd figyeljétek Endrét is a sorozatban (lenti fotón). Ő egyébként már az első évadban is szerepelt kisebb (és más) szerepben… Szóval újabb bizonyíték, hogy van feltámadás a 24-ben!:)

Holnap írok még, és elmesélem, hogy melyik sorozatban forgatok legközelebb!