Úgy tartja errefelé a mondás… amikor esik, akkor ömlik! Hát most ilyen őrültek háza volt itt…

Pénteken például óriási szélsőségek voltak két próbafelvételemen! Egyik a Shark c. sorozat számára volt egy casting, ahol egy lerobbant anyuka szerepét próbáltam (smink nélkül, szomorú tekintettel, csúnyásan). Egy félóra múlva rohantam át a város másik oldalára egy Verizon reklám meghallgatására, ahol egy nagyon elegáns, báli ruhát viselő, szépen kifestett szinésznőt kellett alakítani (szóval olyasmit, mint a Helen Mirren vagy akár a Meryl Streep). Ja, és a szerep szerint átveszi az Oscar-díjat… angol akcentussal! Ez volt a második válogatás, és csak 4-en maradtunk benn a 200-ból. A másik három nő az kb. 55-60 év körül volt és hasonlítottak is a Helen Mirrenre. Én sajnos nem, de azért visszahívtak. Ez mindig nagyon örömteli, amikor tudom, hogy nem illek a szerepre, de mégis visszahívnak, hogy talán… talán! Pláne, hogy ezek milyen izgalmas kihívások! Most meg várom, hogy végulis megkaptam-e a szerepet a Ghost Whisperer c. sorozatban, amit a jövő héten már forgatnak is! Ah, ez az örök izgalom! Próbálnak összetenni egy sorozatbeli családot, szóval itt már nem is csak rajtam múlik a dolog, hanem hogy a “családom” tagjainak milyen a haja színe, milyen magasak stb.

A fentieken kívül voltam a napokban még a Criminal Minds c. sorozat és egy pilot castingján is. Bejutottam az utolsó körbe, de mindenhol “túl fiatalnak” találtak (ez egy új kifogás…), de nagyon szerettek.

És a sok casting között még más dolgok is voltak… Ki kellett rúgni az ügynökömet, mert sajnos nem csinált semmit, csak gyűjtötte a pénzt tőlem azokból a munkákból, amit a menedzser szerzett nekem…

Nemsokára leszek a 24-ben, aki tudja, majd nézze!