Mivel nemrégiben újra magyarokkal forgathattam, így különösen sokat gondolok mostanában ottani barátaimra, budapesti élményeimre.

Az egyik ilyen vicces történet Pacskovszky Józsefhez kapcsolódik, akivel 1995-ben dolgoztam együtt az Esti Kornél csodálatos utazása című filmjében. Mutatok egy fotót is, ilyen szép ruhát viselhettem a forgatáson. Imádom a kosztümös filmeket! Talán jobb lett volna egy olyan korban élni, amikor egy nő nőként kellett, hogy viselkedjen, az öltözködésén túl is. Tudom, talán kicsit túl sokat ábrándozom… Na de épp erről szól a történetem is!

Néhány hónappal az Esti Kornél forgatása után esett meg, hogy egy barátnőmmel, aki tornáról ismertem, elmentünk a Művész moziba megnézni egy filmet. És akkor megláttam, hogy Pacskovszky József áll előttünk a sorban. Én persze nagy lelkesen letámadtam, széles vigyorral kezdtem csevegni neki, hogy mennyire élveztem vele a forgatást, milyen jó, hogy újra látom… Ő viszont ijedten nézett valamiért. Kis idő múlva, miután feldolgozta a hirtelen jött leszólítást, kinyögte: “Én nem forgattam semmilyen filmet! A tornatanárod vagyok, Kati!”… Ajaj! Mentségemre szóljon: a két férfi kisértetiesen hasonlított egymásra! Mindenesetre az ilyenek néha eszembe juttatják, hogy abba kéne hagyni a nonstop ábrándozást – túl sokszor van a fejem a felhők között!