Nem is reméltem, hogy ilyen sok kedves ember olvassa a blogomat, és még kommenteket is írtok! Ma reggel elolvastam az összeset, és kicsit el is pityeregtem magam a meghatottságban, hogy volt aki még apukámnak is jobbulást kívánt (köszönöm, hálistennek jobban van már!), és hogy mennyire drukkoltok! Nem is tudjátok, ezek a kedves szavak milyen sokat jelentenek!

Amikor Magyarországon dolgoztam hat évig, mindig jó érzés volt, hogy milyen gyakran és milyen sokat szerettek engem az emberek, mintha örökbe lettem volna fogadva arra a pár évre! Na, ilyen Los Angelesben nincs, így különösen jól esnek a kommentek, levelek, visszahozzák a régi érzéseket. Nagyon, nagyon, nagyon köszönöm őket! Sok erőt adnak nekem!

Túlvagyok az első forgatási napon! A Felicity Huffman egy nagyon természetes, kedves nő. Még nem voltunk bemutatva egymásnak, de ő már odajött és leült mellém. Én még telefonon beszéltem apukámmal, felköszöntöttem a születésnapja alkalmából. Mikor letettem, Felicity kérdezte nevetve, hogy milyen nyelven beszéltem, mert ő még ilyet nem hallott! Végig ilyen kedves, közvetlen maradt!

Aztán persze nemsokára kiderült, hogy vannak magyarok is a stábban! Az egyik fodrász és az egyik kamerás, de az egyik asszisztensnek az anyósa is magyar! Szóval most is igaz, ami itt Hollywoodban már sokszor kiderült, ahol film van, ott magyarok is vannak!

A szerepemet nagyon élvezem, ilyet még sohasem játszottam! Szó van róla, hogy talán visszatérő karakter lehet, de egyelőre nem akarom beleélni magam ebbe, ez még a jövő zenéje. Egyelőre csak élvezem, hogy itt lehetek ebben az isteni csapatban!
Nemsokára mesélek még részletesebben, de most muszáj aludni mennem, mert holnap hajnali fél 5-kor kelek, ugyanis 6-ra be kell érnem a forgatásra…

Nagyon jó hírek!! Egy ISTENI, és nagyon, nagyon jó szerepet kaptam a Desperate Housewives egyik epizódjában! Majdnem két hétig fogok forgatni, és már holnap kezdek!

Egyelőre nem szabad semmit sem elmondanom, de annyit talán lehet, hogy ez a 3. évad 7. epizódja lesz, és az isteni Felicity Huffmannal és Laurie Metcalffal lesznek jeleneteim. Nagyon boldog vagyok, drukkoljatok majd!

Mivel nemrégiben újra magyarokkal forgathattam, így különösen sokat gondolok mostanában ottani barátaimra, budapesti élményeimre.

Az egyik ilyen vicces történet Pacskovszky Józsefhez kapcsolódik, akivel 1995-ben dolgoztam együtt az Esti Kornél csodálatos utazása című filmjében. Mutatok egy fotót is, ilyen szép ruhát viselhettem a forgatáson. Imádom a kosztümös filmeket! Talán jobb lett volna egy olyan korban élni, amikor egy nő nőként kellett, hogy viselkedjen, az öltözködésén túl is. Tudom, talán kicsit túl sokat ábrándozom… Na de épp erről szól a történetem is!

Néhány hónappal az Esti Kornél forgatása után esett meg, hogy egy barátnőmmel, aki tornáról ismertem, elmentünk a Művész moziba megnézni egy filmet. És akkor megláttam, hogy Pacskovszky József áll előttünk a sorban. Én persze nagy lelkesen letámadtam, széles vigyorral kezdtem csevegni neki, hogy mennyire élveztem vele a forgatást, milyen jó, hogy újra látom… Ő viszont ijedten nézett valamiért. Kis idő múlva, miután feldolgozta a hirtelen jött leszólítást, kinyögte: “Én nem forgattam semmilyen filmet! A tornatanárod vagyok, Kati!”… Ajaj! Mentségemre szóljon: a két férfi kisértetiesen hasonlított egymásra! Mindenesetre az ilyenek néha eszembe juttatják, hogy abba kéne hagyni a nonstop ábrándozást – túl sokszor van a fejem a felhők között!

Nehéz szívvel jöttem haza néhány napja. Nagyon jó volt forgatni a Márai-filmet, előjöttek ismét a régi, magyarországi emlékek… Meg is igértem magamnak, hogy hamarosan megyek majd Pestre, ha nem is egy filmszerep kedvéért, akkor karácsonykor vagy mondjuk a Filmszemlére. Kell egy kis igazi magyar kolbász, isteni fehér kenyér és tokaji aszu!!! (A nagy, két kilós kenyérről mindig az anyukám jut eszembe, aki a háború alatt, balakocsiban, babaruhába öltöztetve csembészett ki kenyeret és szalámikat a bujtatott embereknek.)

Hollywoodban, a filmszakmában az a legfeltűnőbb talán, hogy nagyon kevés az olyan ember, akivel egynél többször is együtt dolgozom. Sok-sok filmben és sorozatban voltam, de ezekben mindig más a stáb meg a színészi gárda… Millió ember van ebben a szakmában itt. Azt hiszem, csak egyszer fordult elő velem, hogy pont azzal a sminkessel dolgoztam a 24-ben, akit már ismertem régebbről (a Vészhelyzetből). Ezt leszámítva mindig idegenként érkezem egy forgatásra… Így sokkal magányosabb a szakma, ez talán a legnehezebb. Magyarországon szerencsére pont az ellenkezője volt, ott szinte mindenkivel tudtam forgatni a pár évem alatt, a legtöbbekkel többször is. A Márai-film főszereplőivel, Bács Ferenccel és Gyöngyössy Katalinnal viszont eddig sajnos még nem volt szerencsém együtt dolgozni, így ezért is nagy öröm volt a mostani forgatás.

A Bács Feri nem csak egy kedves, intelligens ember, de játszani (”dolgozni”) is isteni volt vele! Azt hiszem, neki köszönhetően lesz ez a film nagy siker, hihetetlenül jó alakítást nyújt benne, és azt mondják, nagyon hasonlít is Máraira. Persze Gyöngyössy Katalin is szuper volt! De ha egy színpadon/forgatáson két Kati van, az sosem könnyű. “Kati, légy szíves nézzél balra” – na, erre két Kati nézett balra. “Nem te, Kati, hanem te, Kati”… És ekkor kezdtük a Kati 1-et és a Kati 2-t használni. Persze ez semmi ahhoz képest, ami anno az iskolámban volt: ott a tíz lány között öten voltunk Katik!

A szerepem szerint Márai Sándor amerikai menye vagyok, aki nem beszél magyarul, sőt, a gyerekeinek is tiltja, hogy magyarul tanuljanak vagy beszéljenek! Néha kellett egy kicsit improvizálni, és persze előfordult, hogy kicsúszott 1-2 magyar szó is…

Isteni volt az egész stáb! A fotókon láthatóak: Csernóczky Lajos hangmérnök (régi ismerősöm a Sose halunk meg c. filmből), Berta László (gyártásvezető, a Senkiföldje c. filmemnek volt producere), és a szerep szerinti kis családom körében. Nagyon édes volt a két “kislányom”! Kölcsönkaptam két édes gyereket, és vissza is tudtam adni őket…

Ilyenkor, egy forgatás vagy színház végeztével mindig van egy kis szomorú/üres érzés… újra bele kéne vágni a napi dolgaimba, de még nincs kedvem. Talán holnap! Az is egy nap, nem?

Most értem haza San Diegoból, ahol a Minden másképp van c. filmet forgattuk. Végre egy magyar film!!! Nagyon-nagyon jó volt ismét magyarokkal dolgozni, kicsit olyan mintha megint a nagy családommal lehettem volna. Talán hamarosan Budapesten is forgathatok újra!

Legközelebb majd mesélek még a forgatásról, most addig is küldök egy fotót amin a Bács Ferivel vagyok. (Ő alakítja Márai Sándort ebben az életrajzi filmben, én pedig a fiának az amerikai feleségét.)