A múlt héten forgattam le a Bones c. sorozatbeli szerepemet. Isteni volt újra dolgozni! A két főszereplővel, David Boreanazzal és Emily Deschanellel voltak közös jeleneteim. Davidet már egy jó ideje ismerem, mert vele és a feleségével ugyanoda járunk tornázni. Szeretem az olyan színészeket, mint ők! Normális emberek tudtak maradni, elismerik, hogy óriási mázlijuk volt a tehetség mellett, és nem felejtik el, hogy honnan jöttek – ahogy kinéz a szakmánk, nem lehet soha tudni, hogy ha ez a sorozat befejeződik, vagy bármilyen más munkának vége, akkor lesz-e újabb meló…

Óriási kánikula volt itt Los Angelesben, és pláne a műteremben, de örömmel izzadtam a szép háromdarabos öltönyömben (ugyanis ilyet kellett viselnem a komoly anya szerepében). Olyan érdekes, ahogy a karrierem alakul! Kezdetben mindig kurva szerepeket kaptam, mert mindig “kerekebb” voltam mint az átlag színésznő. Meg is voltam kicsit sértve, hogy miért nem kapok komolyabb karaktereket. De aztán a magyarországi évek bőven kárpótoltak, mert nagyon sokféle szerepeket játszottam… Például a Sose halunk meg-ben (oké, egy kicsit kurvás, de ártatlan, kedves és egy kicsit lüke csaj voltam!), a Senkiföldjében (komolyan anyaszerep), a Franciska vasárnapjaiban (mint egy énekes díva) vagy A gyilkos én vagyok-ban (egy elegáns, komoly amerikai producer, és a duplaszerep másik oldala, egy csúnya gyógyszerész Salgótarjánból!). És volt még további 17 mozis és tévés szerep, a színházról nem is beszélve. Aztán Amerikába visszatérve “kelet-európai színésznőként” kezeltek, mert mégis csak évekig “el voltam tűnve”, és egymás után kaptam az “orosz cseléd” szerepeket. Nem bántam, a lényeg az volt mindig, hogy van munka. Szerencsére idővel másféle szerepe (orvosnő, amerikai anyuka, rendőrnő…) is jöttek, de persze oroszokat is sokszor játszom, mint például legutóbb az elnök feleségét a 24 c. sorozatban.

A Bones-ban egy olyan közép-amerikai anyukát alakítottam, akinek meghalt a kisfia… Holnap megint lesz egy szereplőválogatásom, ismét egy komoly szerep: egy olyan nagynéni, akinek nyolc éves unokaöccse talán bűnös anyja halálában… Ilyen castingok esetén mindig felveszem nagymamám 100 éves gyöngy fülbevalóját. De végülis… ha humoros vagy orosz elnök-feleség szerepek castingjára megyek, akkor is felveszem ugyanezt a fülbevalót, egy kis “európai hangulat” gyanánt

Most megyek tanulni a szövegemet, holnap itteni idő szerint délután háromnegyed ötkor lesz a castingom, ezúttal is a Fox stúdióban. Köszönöm, hogy drukkoltok!